ez a hét egy nagy szívás volt. mindenfélére kellett tanulni. a jövőhét is szívás lesz. az egész egy nagy szívás. de legnagyobb szívás, hogy rászokok a szívás szóra.
Ennyit a bevezetőről. Mondjuk azt hiszem, ezt hívjuk életnek. meg persze középiskolának is. Mostanság sokat lógók honfoglalón, mondjad csak, hogy gyerekes. De sokat lehet belőle tanulni, és tiszta jóó. Mármint csak fent vagyok, figyelek a kérdésekre, növekszik a reakció időm, közben írom ki a tanulni valókat ect. De ilyenkor érzem, hogy élek. Bár a héten, ezt egyébként is éreztem, Lajos miatt. Mondjuk gondolom így nem tudom, mire gondolok, de ő nem egy ember, ha nem csak egy dolog... xD Am. manapság elég durva hangulatváltozásaim vannak, szóval egyik nap depis, másnap bosszús, harmadnap nyugalom szigete, negyedik nap vegyes [ez van ma] úgy a három keveredve egy kis örömmel. :D Most így feltűnt hogy csak rizsázok össze vissza ahelyett, hogy olyan jól írnék amiről már jó ideje szeretnék. De azt valószínűleg nem ide fogom. Egyenlőre megírom, aztán még érlelem, egyszer talán nyilvánosságra hozom (dehivatalosanhangzik) a másik blogot is, mint az igazi ént, nem mintha ez itt nem én lennék, csak ott sokkal inkább ÉN vagyok. itt inkább csak ilyen kis összevisszazagyváló valaki.
megyünk Bécsbe szombaton. úgy várooom. <3
