Majd írok nektek Bécsről is egy kicsit, de most nincs igazán hozzá kedvem. Tulajdonképpen egy perce még tudtam, hogy miről akarok írni, de most már nem tudom. Elhatároztam valamit, és ki fogok tartani. Az előbbi mondat lesz az iránytűm, és sikerülni fog, mert képes vagyok rá.
Jaj tudom már mit akartam. Szóval, hogy olyan jól esik az embernek, mikor megdicsérik. De most komolyan. Csak két-három szó: szép a szemed, nagyon jó lett a/az..., és társai. De most őszintén, nem tényleg jól esik? Nem is az, hogy most akkor elszállsz, mert hogy jaj te most milyen okos/ügyes/szép vagy hanem, hogy tudod amiért dolgoztál/küzdöttél az összejött, mert valaki elfogadja, valakinek tetszik... és ez milyen király érzés már. Megdicsérnek, és végre feljebb jutsz a saját személyes kis mocskodból, és ha nem is sokáig, de szabad és boldog vagy. Most én is így érzek. ( :
BOLDOG VAGYOK!
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire